Az igazságügyi orvosszakértő munkáját sokan a filmekből, a hírekből vagy egy-egy ügy kapcsán ismerik. Talán ezért is él róla számos félreértés. Gyakran találkozom olyan elképzelésekkel, amelyek érthetők, mégsem tükrözik pontosan, hogyan dolgozik egy szakértő, és meddig terjed a feladata. Az alábbiakban öt gyakori tévhitet szeretnék tisztázni.
1. tévhit: Az igazságügyi orvosszakértő annak ad igazat, aki megbízza.
Talán ez a leggyakoribb félreértés. Az igazságügyi orvosszakértő nem ügyvéd, nem érdekképviselő és nem “bérelhető vélemény”. A feladata kizárólag az, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékokat, az orvosi dokumentációt és a tudomány mindenkori állását figyelembe véve objektív szakmai véleményt adjon. Előfordul, hogy ez a megbízó álláspontját támasztja alá, de az is, hogy nem. Egy hiteles szakértő nem a megbízójához, hanem a tényekhez lojális.
2. tévhit: A szakértő eldönti, hogy ki a hibás.
Nem. A szakértő nem ítélkezik, nem mondja ki valakinek a büntetőjogi vagy polgári jogi felelősségét. Ez a bíróság vagy más hatóság feladata. A szakértő kizárólag orvosi szakkérdésekben foglal állást. Azt vizsgálja, hogy a sérülések hogyan keletkezhettek, megfelelt-e az ellátás a szakmai szabályoknak, milyen egészségkárosodás alakult ki, vagy milyen következménye volt egy eseménynek. A jogi következtetéseket az eljáró hatóság vonja le.
3. tévhit: Egyetlen orvosi papírból meg lehet mondani az igazságot.
A valóság ennél jóval összetettebb. Egy zárójelentés önmagában ritkán elegendő. Sok esetben több száz vagy akár több ezer oldal orvosi dokumentációt kell áttekinteni, különböző időpontokból származó leleteket összevetni, a sérülések kialakulását rekonstruálni és a szakirodalommal összehasonlítani. A szakértői munka nem egyetlen dokumentum értelmezéséből, hanem a teljes történet szakmai rekonstrukciójából áll.
4. tévhit: Ha két szakértő mást mond, valamelyik biztosan téved.
Nem feltétlenül. Előfordulhat, hogy ugyanazokat az adatokat különböző szakmai megközelítésből értékelik, vagy időközben új bizonyíték kerül elő. A tudomány fejlődik, az orvostudomány sem fekete-fehér. A lényeg az, hogy minden következtetés szakmailag megalapozott, logikus és ellenőrizhető legyen.
5. tévhit: A szakértő minden kérdésre tud válaszolni.
A jó szakértő pontosan tudja, hol vannak a saját kompetenciájának határai. Ha egy ügy pszichológiai, pszichiátriai, radiológiai, genetikai vagy más speciális szakterületet érint, akkor társszakértő vagy szakkonzulens bevonása szükséges. Az interdiszciplináris együttműködés nem gyengeség, hanem a magas színvonalú szakértői munka alapja.
Mi tesz hitelessé egy szakvéleményt?
Az igazságügyi orvosszakértő a rendelkezésre álló adatok alapján válaszolja meg az orvosi szakkérdéseket. Az igazság megállapítása és a jogi felelősség eldöntése az eljáró hatóság feladata. Egy szakvélemény hitelességét a szakmailag megalapozott, érthető és ellenőrizhető következtetések adják, függetlenül attól, hogy azok megfelelnek-e valamelyik fél előzetes várakozásainak.
