Azt az állítást, hogy a lélek 21 grammot nyom, sokan hallották már. A történetnek valóban van orvostörténeti alapja: a huszadik század elején egy amerikai orvos testtömegméréssel próbálta kimutatni a lélek távozását. Kísérlete azonban nem bizonyította, hogy a léleknek mérhető tömege van.
Honnan származik a 21 gramm?
Duncan MacDougall amerikai orvos 1907-ben közölte hat haldokló beteg megfigyelését. Abból a feltevésből indult ki, hogy ha a lélek a halál pillanatában elhagyja a testet, és anyagi természetű, akkor távozása testtömegcsökkenést okozhat. A betegeket mérlegre helyezett ágyon figyelte meg, hogy a halál bekövetkezése körül észlelhető változást rögzíthesse.
Az első beteg esetében háromnegyed unciányi, vagyis körülbelül 21 grammos csökkenést írt le. Ezt a feltételezett „lélekanyag” távozásával hozta összefüggésbe. A közismert szám ebből az egy megfigyelésből ered, nem hat beteg azonos eredményéből.
Mit mutattak valójában a mérések
A többi esetben eltérő mértékű és időbeli lefutású változásokat jegyzett fel. Két mérést maga is értékelhetetlennek tekintett. Beszámolójában a mérleg beállításának nehézségei és a halál pontos időpontjának bizonytalansága is megjelenik. MacDougall elismerte, hogy a következtetés megerősítéséhez további kísérletekre volna szükség.
A hatfős megfigyelés ezért nem alapoz meg általános érvényű állítást. Az, hogy egy mérleg változást jelez, még nem mondja meg, mi okozta azt. A mérés megbízhatóságát, a körülményeket és az eredmények következetességét is vizsgálni kell.
Miért nem bizonyíték a testtömeg változása
MacDougall igyekezett számolni például a párolgás és a légzés hatásával. Ezek az ellenőrzések azonban nem tették a megfigyelést a lélek közvetlen mérésévé. Még egy valóban igazolt, a halál körül bekövetkező tömegcsökkenés esetén is külön bizonyítani kellene, hogy azt egy meghatározható, a testtől független létező távozása okozta.
Egy ismeretlen eredetű változásból nem következik automatikusan a feltételezett magyarázat helyessége. A tudományos elfogadáshoz jól ellenőrzött, más kutatók által is megismételhető vizsgálatok szükségesek. A „21 grammos lélek” állítását ilyen megbízható eredmények nem támasztják alá.
Mit jelent itt a lélek fogalma
A kérdést az is nehezíti, hogy a „lélek” szó többféle jelentést hordoz. A hétköznapi nyelvben utalhat az érzelmekre, a személyiségre és a belső élményvilágra. Vallási értelemben gyakran a testtől független, a halál után is fennmaradó szellemi létezőt jelöli. Ez utóbbi fogalom nem feltétlenül feltételez anyagi természetet, ezért testtömegméréssel sem dönthető el a létezése.
A tudományos bizonyíték hiánya nem azonos a nemlétezés bizonyításával. Ugyanakkor a hitbeli meggyőződés sem helyettesíti az ellenőrizhető bizonyítékot, amikor mérhető testi jelenségről teszünk állítást.
Az igazságügyi orvostan szempontja
Az igazságügyi orvostanban alapvető követelmény a megfigyelés és a következtetés elkülönítése. Egy elváltozás vagy mérési eredmény rögzítése után azt kell megítélni, milyen magyarázatot támasztanak alá az adatok, és milyen bizonyossággal. A halál okát és körülményeit testi jelek, vizsgálati eredmények és az esethez kapcsolódó adatok alapján értékeljük.
MacDougall történetének szakmai tanulsága ebben áll: a testtömeg változását próbálta megmérni, és abból a lélekre következtetett. A két állítás között azonban hiányzott a bizonyító kapcsolat. A lélek 21 grammos tömege ezért ma is közismert történet, nem igazolt orvosi tény.
Orvosszakértőként ebből arra lehet következtetni, hogy a lélek tömegét ezzel a kísérlettel nem sikerült igazolni. A lélek létezéséről vagy nemlétezéséről azonban ez a mérés nem ad döntő választ. Szakértői feladatomhoz hozzátartozik annak felismerése is, meddig terjed a bizonyítékok alapján megfogalmazható vélemény.
Számomra a lélekről való gondolkodás az ember személyes történetéhez is kapcsolódik: ahhoz, hogyan élte meg a világot, milyen kapcsolatokat alakított ki, és mit jelentett mások számára. Ezek nem egy mérlegen meghatározható tulajdonságok. Attól azonban, hogy a lélek kérdésére nincs igazolt orvosi válaszunk, az ember belső világáról és elvesztéséről még érdemes beszélnünk.
Hogy a személyes létből mi marad fenn a halál után, arra orvosszakértőként nem tudok bizonyossággal válaszolni. Azt viszont fontosnak tartom, hogy a halál tudományos vizsgálata mellett az elhunyt személye és méltósága is helyet kapjon a gondolkodásunkban.
