Az igazságügyi orvosszakértő munkájáról sokaknak a boncterem és a helyszíni szemle jut eszébe. Egy átlagos munkanap jelentős része azonban az íróasztal mellett telik. Iratok, egyeztetések, szakirodalom és hosszú gondolkodás tölti ki az idő nagy részét.
A szakértői munka kulisszái: mi történik egy csésze kávé mellett?
Sokan elképzelik, hogy az igazságügyi orvosszakértő egész nap boncteremben dolgozik, nagyítóval vizsgál nyomokat, és krimikbe illő jelenetek között tölti a napjait. A valóság ennél sokkal kevésbé filmszerű, és sokkal több kávét tartalmaz.
Az időm jelentős részét számítógép előtt töltöm. Orvosi dokumentációkat hasonlítok össze, szakirodalmat olvasok, irányelveket keresek, időrendi táblázatokat készítek, és újra meg újra ellenőrzöm, hogy minden adat pontosan illeszkedik-e a teljes történetbe.
Kórlapok. Leletek. Jogszabályok. Szakirodalom. Publikációk.
Telefonok. Ügyvédek. Hatóságok. Egyeztetések.
A boncolás valójában csak egy kis része ennek a munkának. A legtöbb időt a gondolkodás viszi el.
Igen, előfordul, hogy egyetlen mondat megfogalmazásán tovább gondolkodom, mint amennyi idő alatt egy teljes leletet el lehet olvasni. Mert egy jól megfogalmazott szakmai állításnak évekkel később, egy tárgyalóteremben is meg kell állnia a helyét.
És igen… néha a legfontosabb „munkaeszköz” valóban egy jó kávé.
Mindig komoly egy igazságügyi orvosszakértő?
Azt hiszem, sokan úgy képzelnek el bennünket, hogy egész nap komoly arccal járunk, latin szakkifejezéseket használunk, és kizárólag halálesetekről beszélgetünk.
A valóság ennél sokkal emberibb.
Persze vannak napok, amikor tragédiákkal találkozunk. Olyan ügyekkel, amelyek után az ember csendesebben megy haza.
De vannak pillanatok, amikor egy jól időzített humor segít oldani a feszültséget.
Nem a tragédián nevetünk, azon soha. Hanem azon a rengeteg emberi helyzeten, amely minden munkahelyen előfordul. A boncteremben is. A helyszíni szemlén is. A tárgyalóteremben is.
A humor nem a tisztelet hiánya. Sokszor éppen annak az eszköze, hogy hosszú évek után is emberek tudjunk maradni.
És azt hiszem, ez legalább olyan fontos, mint a szakmai tudás.
