Igazságügyi pszichiátriai vizsgálatok

Az igazságügyi pszichiátriai vizsgálat célja nem gyógykezelés, hanem az eljárás szempontjából jelentős, konkrét pszichiátriai szakkérdés megválaszolása. A mentális állapotot, a pszichiátriai előzményeket és ezeknek a vizsgált időpontban fennálló funkcionális jelentőségét a teljes iratanyaggal összefüggésben kell értékelni.

Szakértői munkám során igazságügyi pszichiátriai vizsgálatot is vállalok, az adott szakkérdéshez szükséges képesítéssel és szakértői kompetenciával rendelkező pszichiáter bevonásával. Kiskorú érintett esetén gyermek- és ifjúságpszichiáter is bevonható. 

Milyen kérdésekben adhatunk szakmai választ?

Az alábbiakban azokat a leggyakoribb kérdéseket foglalom össze, amelyek felnőttek vagy kiskorúak igazságügyi pszichiátriai vizsgálata során felmerülhetnek.

Milyen ügyekben lehet szükség igazságügyi pszichiátriai vizsgálatra?

Az ügy tárgyától függően vizsgálható a cselekménykori mentális állapot, a beszámítási képesség, a belátási képesség, egy jognyilatkozat megtételekor fennálló pszichés állapot, az eljárásban való részvétel pszichés feltételei, illetve valamely eseményt követő pszichés állapot és az esemény közötti oksági kapcsolat.

Egy pszichiátriai diagnózis automatikusan kizárja a beszámítási képességet?

Nem. A diagnózis ténye önmagában nem elegendő. Azt kell vizsgálni, hogy az elmeműködés kóros állapota a cselekmény idején milyen mértékben érintette a következmények felismerésének, illetve az e felismerésnek megfelelő cselekvésnek a képességét. A jogkövetkezményről a bíróság dönt.

Utólag is véleményezhető a cselekménykori mentális állapot?

Sok esetben igen, ha elegendő, időben közeli adat áll rendelkezésre. Az egészségügyi dokumentációt, a leírt magatartást, a tanúadatokat és a későbbi vizsgálati eredményeket együttesen kell értékelni. Hiányos iratanyag esetén a kérdés csak korlátozott bizonyossággal vagy egyáltalán nem válaszolható meg.

Vizsgálható-e a belátási képesség gondnoksági ügyben?

Igen. A vizsgálat arra irányulhat, hogy fennáll-e mentális zavar, és az tartósan vagy visszatérően milyen mértékben befolyásolja az érintett ügyei viteléhez szükséges belátási képességét az egyes ügycsoportokban. A cselekvőképesség korlátozásáról a bíróság dönt.

Igazolható-e, hogy egy esemény pszichés betegséget okozott?

Az időbeli egymásutániság önmagában nem bizonyít oksági kapcsolatot. Értékelni kell az esemény alkalmasságát, a tünetek kezdetét és lefolyását, a korábbi pszichiátriai állapotot, valamint az egyéb lehetséges okokat. Az összefüggés az adatoktól függően igazolható, valószínűsíthető, lehetséges vagy nem igazolható.

Megállapítható-e, hogy a vizsgált személy igazat mond?

Nem ilyen formában. A szakértő vizsgálhatja, hogy pszichiátriai vagy kognitív állapot befolyásolja-e az észlelést, az emlékezést, a felidézést vagy a közlést, de a vallomás hitelességének értékelése és a tényállás megállapítása nem orvosszakértői feladat.

Mindig szükséges személyes vizsgálat?

A jelenlegi mentális állapot megítéléséhez igen. Retrospektív kérdés esetén egyes ügyekben iratalapú értékelés is készíthető, de ennek lehetősége és bizonyossága a dokumentáció tartalmától függ. A vizsgálat korlátait a szakértői véleményben egyértelműen jelezni kell.

Milyen iratokra van szükség?

A teljes ügyirat mellett lényegesek a háziorvosi, pszichiátriai és kórházi dokumentumok, a gyógyszerelési adatok, a korábbi szakvélemények, valamint indokolt esetben a pszichológiai, neurológiai vagy egyéb szakorvosi leletek. Egyetlen kiragadott diagnózisból vagy vizsgálati eredményből rendszerint nem adható megalapozott vélemény.

Gyermekpszichiátriai vizsgálatok

Kiskorú vizsgálatakor az életkort, a fejlettségi szintet, a kommunikációs sajátosságokat és a gyermek fokozott kíméletét egyaránt figyelembe kell venni.

Mikor indokolt gyermek- és ifjúságpszichiáter bevonása?

Ha a szakkérdés a gyermek pszichés állapotára, fejlődési sajátosságaira, esetleges pszichiátriai zavarára, trauma következményeire vagy az eljárásban való részvételének pszichés feltételeire vonatkozik. A vizsgálati módszert minden esetben a gyermek életkorához és állapotához kell igazítani.

Bizonyítja-e a gyermek valamely tünete, hogy bántalmazás történt?

Nem. Ugyanaz a pszichés vagy magatartási tünet többféle okból is kialakulhat, ezért jelenléte önmagában nem bizonyítja, hiánya pedig nem zárja ki a bántalmazást. A leletek az előadott eseménnyel való összeegyeztethetőség szempontjából értékelhetők, a teljes iratanyag és az egyéb bizonyítékok figyelembevételével.