Több mint huszonhárom év és mintegy tizenkétezer szakértői vélemény után sokan megkérdezik tőlem, hogy meg lehet-e még lepni egy igazságügyi orvosszakértőt.
A rövid válaszom mindig ugyanaz: igen. Még mindig.
Az évek során három tanulság újra és újra megerősödött bennem.
Az a nap, amikor megint rájöttem, hogy nem szabad az első benyomásnak hinni
Ha valaki megkérdezné, mi a legfontosabb szabály az igazságügyi orvosszakértői munkában, valószínűleg nem azt válaszolnám, hogy ismerni kell a jogszabályokat vagy a legfrissebb szakirodalmat. Ezek természetesen nélkülözhetetlenek.
De van valami, amit több mint húsz év alatt újra és újra megtanultam. Az első benyomás szinte mindig kevés.
Egy ügy elején sokszor úgy tűnik, hogy minden világos. A sérülések beszédesek, a dokumentáció rendezett, a történet logikusnak látszik.
Aztán előkerül egy régi ambuláns lap. Egy korábbi CT. Egy fénykép. Vagy egyetlen mondat egy zárójelentés utolsó oldalán. És hirtelen minden más megvilágításba kerül.
Több mint huszonhárom év után is előfordul, hogy egy ügy elején azt gondolom: „Igen, ezt már sokszor láttam.” Majd fél óra múlva rájövök, hogy mégsem.
Talán ez a szakma egyik legszebb része.
A rutin segít felismerni az összefüggéseket. De ugyanaz a rutin könnyen csapdává is válhat, ha azt hisszük, hogy már nem érhet bennünket meglepetés.
Engem még mindig érnek. És remélem, hogy ez így is marad.
A legfontosabb bizonyíték néha nem ott van, ahol mindenki keresi
Az emberek többsége úgy képzeli, hogy egy igazságügyi szakértő mindig valami látványos bizonyítékot talál.
Valójában sokszor éppen az ellenkezője történik. A legfontosabb adat gyakran egy laboreredmény. Egy dátum. Egy régi ambuláns lap. Egy kézzel írt megjegyzés.
Egy olyan dokumentum, amelyet mindenki elolvasott, de senki sem kapcsolta össze a többi adattal.
A szakértő munkája nem elsősorban a bizonyítékok megtalálása. Hanem azok összekapcsolása.
Ezért fordul elő, hogy ugyanazt a dokumentációt többször is végigolvasom. Nem azért, mert először nem értettem. Hanem mert másodszorra már mást keresek benne.
A legveszélyesebb mondat a szakmámban
Van egy mondat, amitől minden igazságügyi orvosszakértőnek érdemes óvakodnia.
„Ez biztosan így történt.”
A tudomány ritkán használja a „biztosan” szót. Mi valószínűségekkel, bizonyítékokkal, összefüggésekkel dolgozunk.
A jó szakértő nem attól hiteles, hogy mindenre azonnal válaszol. Hanem attól, hogy tudja, mikor kell még tovább vizsgálódni.
Néha a legőszintébb szakmai válasz nem az, hogy „igen” vagy „nem”.
Hanem az, hogy: „A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján ez nem állapítható meg teljes bizonyossággal.”
Furcsa módon ez nem a bizonytalanság jele. Hanem a szakmai alázaté.
A tapasztalat valódi értéke
Ennyi év után a tapasztalat számomra elsősorban azt jelenti, hogy felismerem, mikor kell lassítani, újraolvasni az iratokat vagy más szempontból megvizsgálni az adatokat.
A szakmai tudás mellett mindig szükség van figyelemre, kétkedésre és alázatra. Ezek segítenek abban, hogy minden ügyet a saját részletei alapján értékeljek.
